Helyi természeti kincs a Felsőgalla fölé emelkedő hegyeken még előforduló, idős fenyőkből álló szórvány. A fák többsége eléggé idős, egyesek még Mária Terézia idejéből maradtak fenn, de van megújuló generáció is. Fajtájuk szerint, a legtöbb feketefenyő a Bódis-hegyen található (három tömbben), de szórványosan (tömbben és a körül) a Kálvária-hegyen is előfordul 20-30-as facsoportokban. A Bódis- és Kálvária-hegyen található fák ültetését a hagyomány szerint Mária Terézia rendelte el. Ezt valószínűsíti, hogy az ő korában született az az erdőgazdasági elképzelés, amely támogatta a Budai-hegység és környékén a feketefenyők ültetését. A fenyőfák elterjedési területe 20%-a a réginek. A falu déli részén megmaradt pár fa is azt bizonyítja, hogy egykor ott is fenyves húzódott. A fenyőfák az ezredforduló körül bekövetkezett nyári aszályok következtében száradásnak indultak, de az utóbbi évek csapadékjának köszönhetően újra zöldelltek. Egyes fák sajnos elpusztultak a 2012-es aszályban. A nagyobb problémát mégis elhordásuk jelenti. Nem is annyira tüzelőnek, hanem töménytelen mennyiségben karácsonyfának lopják el, az amúgy is ritka fiatal példányok lombkoronáját. A fák védelmét az is nehezíti, hogy a fenyőfáknak az 1/4-e magántulajdonban van. Az öreg fák közül nem ritkák a fél méter átmérőjűek, egyesek akár 15-20 méter magasra megnőhetnek, az átlag magasság 10 m körül alakul. Az ősfenyves szépségét a fák göcsörtössége adja. A fiatal fák aránya egy folton kimondottan biztató, egész hegyoldalnyi részt foglalnak el, ám a többi területen vélhetőleg nincsenek utódok. A tájidegen fenyők már sehol sem alkotnak összefüggő erdőséget.

Forrás: https://hu.wikipedia